A 2017-18-as botrányos iskolaigazgatói kinevezések után most ismét hasonló esetek történtek országszerte. A korábbi esetek többségében látványosan a baráti vagy politikailag preferált aspiránsok kinevezése állt a fókuszban – a mostani igazgatói kinevezések hátterében a leváltottak egyre szélesedő névsorát figyelve inkább bosszú áll, a fő cél a kellemetlenkedő vezetők eltávolítása. A mostani esetet az is megkülönbözteti a korábbiaktól, hogy akkoriban a sajtó is felkapta az ügyet, míg most alig foglalkoznak vele. A Telex cikke szerint „a forgatókönyv mindenhol ugyanaz: a korábbi igazgató megpályázza az újabb megbízatást, és bár a tantestület támogatja, esetleg kihívója sincs, a minisztérium mégis úgy dönt, hogy nem folytathatja a munkát.” A legkirívóbb példa a székesfehérvári Vasvári Pál Általános Iskola esete, ahol a tanárok a túlórák kifizetése miatt perben állnak a tankerülettel, amely adminisztrációs mulasztással vádolja az iskolát és rossz munkavégzéssel a tanárokat.. Ugyan a sztrájktárgyaláson Maruzsa vitatta az összefüggést, de a tankerület kimondta, hogy ez az ok. A szakmai kifogások előtt értetlenül áll a polgármester és a fideszes országgyűlési képviselő is, és a szülők petícióját hétezren aláírták, az utódot már ki is nevezték.
Hasonló vezetőváltásról tudni lehet még a tanártiltakozásokban élenjáró
Az igazgató személye és a tankerülettel való jó viszonya a státusztörvénnyel, a teljesítményértékeléssel felértékelődött. Sok nevelőtestületi jogkört az igazgató kapott meg azzal a feltétellel, hogy döntését a tankerületnek meg kell erősítenie, és a teljesítményértékelésnél is egyet kell értenie az igazgatónak és a tankerületnek. A kinevezéseknél viszont nem változott az a sokat kritizált rendszer, hogy a pályázatokat a szülőknek, diákoknak nem kell véleményezni, és a minisztériumnak a döntését nem kell indokolni.