Az Országgyűlés elé benyújtott új, 2026–2036-os Országos Fogyatékosságügyi Program más témák mellett átfogó képet ad a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való hozzáféréséről és a kisgyermekkori nevelés és oktatás területén tervezett intézkedésekről.
Nézzük meg, mi szerepel az oktatásra vonatkozóan a helyzetjelentésben, és milyen célokat tűz ki a program. Érdekesek a statisztikai adatok, és jónak tűnnek a kitűzött, célértékeket azonban nem tartalmazó tematikus célok (amelyeknek megvalósíthatóságára sajnálatos módon nincsen semmiféle garancia).
Segítő programok
A dokumentum szerint előrelépések történtek a kora gyermekkori intervencióban: hatékonyabb ellátórendszer alakult ki, amely a születéstől az iskolába lépésig tartó életkorban lévő gyermekeket és családjaikat időben hozzásegíti a megfelelő minőségű, szükségleteikhez igazodó szolgáltatásokhoz. Több program is elősegíti ezt: a Gyermekút Módszertani Központ, a Biztos Kezdet Gyerekház, a Tanoda és a Jelenlét Pontok.
A Gyermekút Módszertani Központ célja, hogy olyan tudásbázisként működjön, amely a kora gyermekkori intervenció témakörében felhalmozódó tudást, projekteredményeket rendszerezi, folyamatosan fejleszti és az érintettek rendelkezésére bocsátja. Emellett módszertani kiadványokkal, tananyagokkal, egymást támogató csoportokkal is hozzájárulnak a jól követhető gyermekút kialakításához. A kora gyermekkori intervenció ágazatközi fejlesztése eredményeként a bölcsődék és óvodák komplex szűrőrendszerének kialakítása érdekében kérdőíves mérőeszköz került kifejlesztésre a nevelők és pedagógusok számára.
A Biztos Kezdet Gyerekház szolgáltatás 174 településen – amelyből 127 szegregátummal érintett – éri el az óvodai nevelést megelőzően a bölcsődei szolgáltatást nem igénybe vevő, szocio-kulturális hátránnyal induló 3 éven aluliakat. Olyan tevékenységeket, eszközöket biztosítanak a szolgáltatáshiányos településeken, amelyek révén a Gyerekházba meg tud történni a korai fejlesztés és gondozás, ha a pedagógiai szakszolgálati intézményben nem tud. A statisztikai adatok alapján a szolgáltatások az elmúlt évtizedben közel 200 fogyatékossággal élő és további közel 600 eltérő fejlődésű gyermek rendszeres gondozását látták el.
A Tanoda szolgáltatás – mely a tanórákon túl nyújt, rendszeres szolgáltatást a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai előrehaladásban – 151 településen (ebből 120 szegregátummal érintett) érhető el. A rendszeres gondozásukban megjelenő tanulók – évi 5400 tanuló – jelentős része integráltan oktatható sajátos nevelési igényű (2023-ban 8,7%), vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási problémákkal küzd (2023-ban 11,8 %4).
A Felzárkózó települések programban kötelezően kialakítandó Jelenlét Pontok egyik szolgáltatása a tanulási folyamatot segítő tanulósarkok kialakítása. A 2023-ban indult program rendszeres tanulási lehetőséget kínál a felzárkózó települések általános iskolás gyermekei számára, miközben eszközökkel (asztal, logopédiai tükör, laptop) is segíti a pedagógusokat. Ezen kívül a kisgyermekek (0-3 éves) és családjaik számára van egy koragyermekkori programelemük, melynek része a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a pedagógusok, szakemberek szemléletformálása mellett a szakellátásba juttatás (akár pedagógiai, akár egészségügyi vonalon). Egészségügyi szakellátás igénybevételének segítése szolgáltatásba 1393 személyt vontak be, a koragyermekkori (0-2 éves) korban idegrendszeri érés segítése zajlik, mozgásfejlesztésbe 3146 gyermek bevonása történt meg.
A nemek közötti egyenlőséget célzó stratégiai keret, „A nők szerepének erősítése a családban és a társadalomban (2021-2030) akcióterv” is kitér arra, hogy a sajátos nevelési igényű, valamint a korai fejlesztésre, gondozásra jogosult kisgyermekek napközbeni ellátása a bölcsődei ellátás minden formájában (bölcsőde, mini bölcsőde, családi bölcsőde, munkahelyi bölcsőde) a támogató jogszabályi háttérnek köszönhetően biztosított.
Statisztikai adatok
A KSH 2024. évi adatai alapján az intézményi ellátásokban (bölcsőde, mini bölcsőde) összesen 4608 csoport működött, melyből 861 csoport a normál fejlődésű gyermekekkel közös csoport, 30 csoport – részleges integrációban működő – speciális csoport (középsúlyos, halmozottan fogyatékos gyermekek). A korai fejlesztés tekintetében a speciális ellátást általában a pedagógiai szakszolgálat nyújtja a bölcsőde helyett. A két intézmény feladatai és ágazati irányításuk is jogszabályban elhatárolt feladatok.
A bölcsődei számokat tekintve a KSH 2024. évi adatai alapján 2024. május 31-én a bölcsődében, mini bölcsődében összesen 1332 fő sajátos nevelési igényű gyermeket – 87 %-ukat a többi gyermekkel közös bölcsődei csoportban – gondoztak. A helyben (a bölcsődei szolgáltatás helyszínén) korai fejlesztésben, gondozásban részesülő gyermekek száma 1024 fő volt.
A köznevelésről szóló statisztikák is beszédesek: a 2024/25-ös tanévben a köznevelésben résztvevő 1 464 483 gyermekek több mint 7%-a sajátos nevelési igényű, az óvodások közel 4%-a (12 748 fő) tartozik ide. Általános iskolában 65 389 gyermek (az összes diák 9%-a) volt sajátos nevelési igényű. Szakiskolába és készségfejlesztő iskolába 6 492 sajátos nevelési igényű tanuló járt, akik 2%-a részesült integrált oktatásban. Szakképző iskolába 8 068 fő, gimnáziumba 4 853 fő, technikumba és szakgimnáziumba 11 409 sajátos nevelésű tanuló járt. Bár az óvodákban 78%-uk, az általános iskolákban 73%-uk, a technikumban és szakgimnáziumban pedig meghatározó részük integrált oktatásban részesül, a valóságban gyakran nem kapják meg a szükséges fejlesztést, eszközt vagy szakembert. Felsőoktatásban a 328 562 hallgató közel 1%-a, 3 277 fő fogyatékossággal élő személy.
A fogyatékossági típust tekintve a sajátos nevelési igényű gyermekek közül a legmagasabb arányban az óvodában az autizmus spektrum zavar, valamint a súlyos tanulási zavar jellemző (25-26%), általános iskolások körében 40% a súlyos tanulási zavar aránya (de a 16%-os enyhe értelmi fogyatékosság is számottevő), szakiskola és készségfejlesztő esetében 41% az enyhén értelmi fogyatékos diákok aránya, súlyos tanulási zavar dominál a szakképző iskolákban (a sajátos nevelési igényű gyermekek közel 80%-a), ez az arány gimnáziumban 58%, technikum és szakgimnáziumban 83%.
Összességében elmondható, hogy a 2011-es adatokhoz képest valamennyi képzettségi kategóriában emelkedett a fogyatékossággal élő személyek aránya. A népszámlálási adatok alapján a 15 évnél idősebb fogyatékossággal élő személyek 33%-ának a 8 évfolyamos általános iskola a legmagasabb iskolai végzettsége, szakmával 21%-uk, érettségivel 23%-uk, míg felsőfokú végzettséggel 12%-uk rendelkezik. A súlyosan korlátozott személyek viszonylatában 36%-uk befejezett általános iskolai végzettséggel, 23%-uk érettségivel, 19%-uk szakmával és 11%-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, mint legmagasabb iskolai végzettség.
A pedagógushiány különösen súlyosan érinti a gyógypedagógiai területet: országosan 7 429 gyógypedagógus jut 109 000 sajátos nevelési igényű gyermekre. A területi eloszlás rendkívül egyenetlen, és gyakori, hogy egyetlen szakember lát el több száz gyermeket. A sajátos nevelési igényű tanulók 14%-a autizmusban érintett, és az autizmus spektrum állapottal diagnosztizált tanulók 58%-a többségi iskolákban vesz részt az oktatásban. Ez az egyre növekvő tendencia jelentős kihívást jelent a köznevelési és szakképzési rendszer számára. Különösen aggasztó, hogy az utazó gyógypedagógusi és konduktori hálózat működését még mindig területi egyenlőtlenségek jellemzik, a szakemberek pedig túlterheltek. A 2023/2024-es tanévben 3 575 óvodás gyermek, 23 480 általános iskolás és 3 662 középfokú iskolai tanuló részesült utazó gyógypedagógusi és utazó konduktori szolgáltatásban.
Az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulók sajátos nevelési igényének leggyakoribb oka a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar, melynek egyik oka az egyre növekvő számú figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral diagnosztizált gyermek megjelenése a köznevelési és szakképzési rendszerben. A különböző fogyatékossági kategóriákban az integráció mértéke eltérő, míg például a beszédfogyatékossággal élő tanulóknál 90% feletti, addig az értelmi fogyatékossággal élő tanulóknál csak 20-30%. Az értelmi fogyatékossággal élő tanulók legnagyobb része továbbra is speciális iskolákban tanul. A minőségi esélyteremtő oktatás tovább erősödését segítené a tanulást támogató, általános -iskolapszichológus, ifjúság- és családvédelmi felelős, a szociálpedagógus – és fogyatékosságspecifikus – gyógypedagógus, gyógypedagógus asszisztens, fejlesztőpedagógus, pedagógiai asszisztens – szakemberek számának növelése.
A dokumentum megállapítja: „a köznevelési intézmények 82%-a lát el sajátos nevelési igényű gyermekeket, 93%-uk inkluzív nevelést-oktatást folytat”. Ez elsőre biztató adatnak tűnik, de ha a tartalomra kérdezünk rá, azt látjuk, hogy az inklúzió sok esetben csak papíron létezik. Az integráltan tanuló gyermekek közül sokan egyre gyakrabban szorulnak ki az aktív tanulási folyamatból – megfelelő eszközök, differenciálás vagy szakszemélyzet híján.
A következő tíz év kulcskérdése az lesz: képes-e a rendszer meghaladni a látszatmegoldásokat, és ténylegesen biztosítani a mindenki számára hozzáférhető, méltányos oktatást – a bölcsődétől az egyetemig?
Tematikus célok
A program lényege a szakmapolitika irányainak meghatározása, valamint az ágazatközi és az államigazgatáson kívüli együttműködések főbb pontjainak kijelölése.
A kijelölt célokkal egyet lehet érteni, azok a korábbi intézkedési tervél konkrétabbak, vannak közöttük olyanok, amelyeket mi is ajánlottunk a 100 pontban. Külön öröm, hogy a dokumentum kitér az egész életen át tartó tanulás segítésére és a szakképzési hozzáférés biztosítására is.
Kérdés azonban, hogyan fordítódnak majd le a szép célok valódi gyakorlati intézkedésekre. Ha ugyanis a jelenleg záruló 2015-2025-ös programot megnézzük, annak célkitűzései sem teljesültek – gondoljunk csak a „A köznevelés előttünk álló éveinek egyik legfőbb feladata az integrációtól az inklúzió felé való érdemi elmozdulás elősegítése.” vagy az „további férőhelyek biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermekek napközbeni elhelyezésére, fejlesztésére, ellátására”, esetleg a „olyan fejlesztések indítása, amelyek az ezekkel kapcsolatos naprakész információkat a szülőkhöz és a többségi intézmények szakembereihez lehető legközelebb álló ellátási szinten, egyszerűen teszik hozzáférhetővé” kitételekre.
Mik a mostani célok?
Alapvető cél a fogyatékossági csoportok szerint a befogadó iskolák körének bővítési lehetőségeinek a meghatározása, lépéseket kell tenni a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók korai lemorzsolódásának megakadályozása érdekében.
Biztosítani kell az egész életen át tartó tanuláshoz – mely magában foglalja a nem formális tanulást is – szükséges feltételeket a fogyatékossággal élő személyek számára is, és megfelelő eszközök kidolgozásával támogatni kell a fogyatékossággal élő személyek idegen nyelv tudásának fejlesztését és idegen nyelvi kompetenciáinak növekedését.
Garantálni kell, hogy valamennyi jogalkotási, stratégiai és módszertani anyag az esélyteremtő oktatás megvalósítását és ne csupán az integrációt kövesse. Cél, hogy az érintett gyermek, tanuló a lakóhelyéhez a lehető legközelebb férjen hozzá a minőségi neveléshez-oktatáshoz, pedagógiai szakszolgálati ellátásokhoz, továbbá, hogy az óvodában, iskolákban az érintett gyermeket, tanulót támogató intézkedések egyénre szabottan, rugalmasan, az észszerű alkalmazkodással összhangban valósuljanak meg.
Biztosítani kell az oktatási rendszerhez, beleértve az oktatási intézmények épített környezetéhez és a szállításhoz, valamint a tanulást segítő informatikai, kommunikációs és szemléltető eszközökhöz való egyenlő esélyű hozzáférést, és az észszerű alkalmazkodást minden sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló, illetve képzésben részt vevő személy és hallgató számára a többiekkel azonos alapon. Ezért a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás intézményeinek egyenlő esélyű hozzáférése érdekében adatokkal alátámasztott rendszerszintű javaslatot kell meghatározni.
Biztosítani kell a támogató utazó fejlesztő- és gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat megfelelő kapacitását a köznevelés és szakképzés területén. A súlyos és halmozott fogyatékossággal élő tanulók oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférését biztosítani kell úgy, hogy lehetőség szerint iskolába járással vegyenek részt a fejlesztő oktatásban.
Tekintettel az emelkedő számú autizmus spektrumzavarral és figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral élő gyermekre, át kell tekinteni a jelenlegi szakmai ajánlásokat és jogi szabályozást, valamint gyakorlatot és annak eredményeire támaszkodva kell egy speciális képzési program kidolgozására javaslatot megfogalmazni az érintettek minőségi, hozzáférhető nevelés-oktatásban való részvétele érdekében.
A siket és nagyothalló gyermekek oktatása tekintetében cél a bilingvális oktatási módszer bevezetésének és a magyar jelnyelv oktatásának megalapozása, a bevezetéséhez szükséges személyi feltételeinek megteremtése, valamint a bilingvális oktatáshoz szükséges módszertan és tananyagok kidolgozása.
Fokozatosan növelni kell a fogyatékosságspecifikus ismeretekkel rendelkező pedagógusok, oktatók és szakemberek számát, támogatni kell a fogyatékosságspecifikus ismeretek bővítését a köznevelési és a szakképző intézményekben.
Az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek számára már a köznevelési időszakban az egyéni kommunikációs képességeknek megfelelő módszerek és eszközök alkalmazásának kialakítása hangsúlyos a későbbi felnőttkori társadalmi részvételben való megerősödés érdekében, mint például az asszisztív, valamint alternatív és augmentatív kommunikációs segédeszközök, könnyen érthető kommunikáció.
Cél, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók, a képzésben részt vevő fogyatékossággal élő személyek és hallgatók másokkal egyenlő módon vegyenek részt a köznevelésben, a szakképzésben, a felnőttképzésben, az egész életen át történő tanulásban – mely magában foglalja a nem formális tanulást is, pl. végzettséget nem nyújtó tanfolyamokat, szakköröket, drámapedagógiai foglalkozásokat – és a felsőoktatásban. Biztosítani kell a pályaválasztási és életút-támogató pályaorientációt a fogyatékossággal élő diákok számára. Szükséges erősíteni a szakképzésben a sajátos nevelési igényű tanulók, illetve fogyatékossággal élő képzésben részt vevő személyek duális képzésben történő részvételét, az elhelyezkedéshez szükséges készségek és kompetenciák fejlesztését. A szakképzés vonatkozásában az alkalmassági, valamint a bemeneti/kimeneti követelmények rendszerének felülvizsgálata szükséges, a fogyatékossággal élő személyek egyéni, valós képességeinek figyelembevételével.
Feladat a fogyatékosügyi koordinátorok hálózatának fenntartása, melynek célja, hogy minden felsőoktatási intézményben azonos minőségben kell támogatni a fogyatékossággal élő tanulókat. A felsőoktatásba jelentkező fogyatékossággal élő tanulók esélyeinek kiegyenlítésére szolgáló intézkedések jogszabályban, valamint az egyetemi tájékoztatókban, belső szabályzatokban való rögzítése támogatja a cél elérését. A felsőoktatási képzések tekintetében kiemelten fontos a fogyatékosság-specifikus ismeretek további erősítése a képzési programokban (kiemelten a képzők képzését, a humán erőforrás menedzser, orvos és egészségügyi, jogi képzést, valamint a mérnök, mérnök-informatikus képzést).