Az iskolafenntartás és a tankönyvkiadás és -terjesztés után most a pedagógus-továbbképzést is elérte az államosítás.
Megjelent a pedagógus-továbbképzési rendelet tervezete, melyet december 4-ig van lehetőség véleményezni. A tervezet a köznevelésben teljesen megváltoztatja, lényegesen merevebbé és központosítottabbá teszi a továbbképzési rendszert, tovább csökkenti a pedagógusok autonómiáját, miközben növeli terhelésüket.
A ciklusonként 120 órányi továbbképzés legalább felét az igazgató által kijelölt szakmai, szaktárgyi továbbképzéseken való részvétellel kell teljesíteni. Ezeket a tartalmi megújító képzéseket a jövőben kizárólag a korábban se tanárképzéssel, se tanár-továbbképzéssel nem foglalkozó Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezheti, azokat akkreditáltatnia sem kell. A maradék kreditek teljesítéséhez a pedagógusnak az Oktatási Hivatal által szervezett képzéseken kell részt vennie. Független akkreditációról itt sincs szó: a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testület 9 tagját a miniszter jelöli ki, és véleményüket csak kikérnie kell, figyelmen kívül is hagyhatja. Azonnali hatállyal megszűnik a képzés alapításának lehetősége, a már érvényben levő engedélyek lejártukig érvényesek, de megújítani nem lehet azokat.
(A több szakos tanári szakképzettséggel rendelkező pedagógus a krediteket az oktatott szakjai között arányosan megosztva teljesíti, a pszichológus, gyógypedagógus, szakszolgálatos, művészeti iskolában vagy szakgimnáziumban szakmai tárgyat tanító csak választhatót végez.)
Az jelenlegi szabályokkal ellentétben az így meghirdetett továbbképzéseket nem válthatják ki más tapasztalatszerzési, tanulási, részvételi, kutatási stb. tevékenységek, a további oklevél megszerzésével, nyelvtanárok külföldi továbbképzésével is csak a választható rész alól lehet mentesülni.
A pedagógus-továbbképzéseknek a tanárképzési hagyományokkal nem rendelkező NKE és az állami Oktatási Hivatal égisze alá helyezése mögött az a törekvés húzódhat meg, hogy lehetetlenné tegyenek minden olyan képzést, tapasztalatszerzést, amelyik nem felel meg teljes mértékben a jelenlegi rezsim ideológiájának, pedagógiai szemléletének.
Az igazgatói megbízás feltétele az Oktatási Hivatal által szervezett köznevelési igazgató képzésen való részvétel: január 1. után az eddigi feltételt jelentő köznevelési vezető képzés már nem indítható. A rendelet nem mondja ki, hogy a korábban köznevelési vezető képzést végzettek mentesülnének az új képzés elvégzése alól. Az pedig, hogy a részvételhez a fenntartó hozzájárulása szükséges, és a résztvevőszám limitált, lehetőséget ad a lojalitás és a politikai megbízhatóság kívánalmának érvényesítésére a jövőbeli pályázók vonatkozásában.
A változással a pedagógusok terhelése is nő: a 120 óra teljesítésére az eddigi 7 helyett 5 év áll rendelkezésre. Nem is beszélve arról, hogy ha a pedagógus nem akar lemondani az önképzés korábbi lehetőségeiről, a konferenciákon, ankétokon való részvételről, esetleg kutat, továbbképzést tart, mentorál, az eddigiekkel ellentétben ezt csak a 120 órányi továbbképzés mellett teheti meg. (Ha megteheti egyáltalán, hiszen a szakmai eseményeken való részvétel miatt szükséges távollétet nem fogják engedélyezni.)
Az egy évre jutó nagyobb óraszám miatt növekszik a továbbképzés miatt kieső tanórák száma, növelve ezzel az egyébként is nagymértékű helyettesítést, tovább rontva az oktatás minőségét.
A béremelés nem indokolja a terhelés növelését: a pedagógusok mentális állapotát, oktató-nevelő munkájuk minőségét a teherbírásukat meghaladó terhelés akkor is rontja, ha munkájukért több pénzt kapnak.
(Zárójelben megjegyezzük, hogy a szakképzésben a továbbképzési kötelezettség négyévente 60 óra.)
Míg az engedéllyel rendelkező továbbképzésekért a pedagógusoknak eddig nem kellett fizetni, úgy tűnik, az ingyenesség most a választható képzésekre nem vonatkozik. Az új rendeletben csak az NKE által szervezett szakmai képzések ingyenessége szerepel, annak ellenére, hogy a munkavégzéshez előírt képzések költségét uniós irányelvek és a Munka törvénykönyve szerint is a munkavállalónak kell viselni, és a státusztörvény szerint is „A munkáltató köteles a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állónak a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyból származó kötelezettsége teljesítése során indokoltan felmerült költségét megtéríteni.”
Ennek ellenére a hatásvizsgálati lap szerint nem költéscsökkenéssel, hanem négy év alatt 24 milliárd költségnövekedéssel számolnak.
A rendelet ellen a szakszervezetek is tiltakoznak. A PDSZ véleménye itt olvasható:
https://pdsz.hu/a-pdsz-kozlemenye-a-kormany-uj-pedagogus-tovabbkepzesi-rendelettervezeterol/
A CKP által beküldött részletes vélemény
A Civil Közoktatási Platform véleménye a tanártovábbképzés rendszerét szabályozó rendelet tervezetéről
A Civil Közoktatási Platform – ötvenöt civil szervezet együttműködési fóruma -összességében elutasítja a rendelettervezetet. A tanártovábbképzés megújítására véleményünk szerint is szükség van, azonban azt az érintettekkel való egyeztetésnek kell megelőznie. A lehetőségek korlátozása, az előírások kiterjesztése és egyetlen, eddig tapasztalatokkal nem rendelkező szereplő „helyzetbe hozása” nem szolgálja a tanárok jobb kompetenciafejlesztését.
Konkrét kifogásaink, javaslataink:
A képzési ciklus lerövidítése
1.§. 2. Amennyiben a továbbképzési ciklus rövidül, a megszerzendő kreditek mennyiségének arányosan csökkenie kell. Ellenkező esetben nem csak a pedagógusok terhelése nő, hanem a helyettesítendő órák száma is.
A képzések kategorizálása, igazgatói jogkör, kiváltás lehetősége
2.§ 2. Az egyházakhoz hasonlóan az egyedi eltérési engedéllyel rendelkező fenntartók is szervezhessenek speciális képzéseket az intézményeikben alkalmazott pedagógusok számára. Az egyedi eltérési engedély ugyanis
– olyan tantárgyak rendszeresítésére is vonatkozhat, melyekre nincsen formális pedagógusképzés hazánkban,
– olyan oktatásszervezési megoldásokra is vonatkozhat, melyek eltérnek a tantárgyakra szervezett megoldásoktól, így ezekre nincsen formális pedagógusképzés hazánkban,
így tartalmi megújító képzés sem szervezhető rá.
6.§ 3. Nem értünk egyet azzal, hogy a képzések felének kiválasztásába a pedagógusnak egyáltalán nincs beleszólása, azoknál a tantárgyaknál pedig, ahol nincs munkaközösség, a kijelölés kizárólagosan az igazgatótól függ.
Nem világos, mit jelent a „legalább hatvan kredit” kitétel? Csak annyit, hogy a pedagógusnak lehetősége van a választható keretéből is tartalmi megújító képzést választani, vagy azt, hogy az igazgatónak lehetősége van 60 óránál több kötelező képzést is előírni.
Nem értünk egyet a kétféle továbbképzés merev szétválasztásával. Egyrészt, mert a pedagógiai jellegű, illetve nem tantárgyhoz kapcsolódó ismereteket adó képzések adott esetben ugyanolyan komolyak és a pedagógus, az iskola, a tanulók szempontjából esetenként fontosabbak lehetnek a szaktárgyinál, másrészt a kétféle cél sokszor összemosódik. Hogy határolhatók le például a tartalmi megújító képzésnek az óvónők, tanítónők esetén? Az egyetlen objektív kritérium itt az, hogy az NKE vagy az OH szervezi-e a képzést.
Nem értünk egyet azzal, hogy a többszakos tanárok a szakjaik közt arányosan megosztva kell teljesíteni a krediteket – ez egy teljesen észszerűtlen, túlzott beszabályozás. Ez azt jelenti, hogy senki vehet részt 120 órás továbbképzésen – de ha ki akarják használni a választható képzések lehetőségét is, akkor a szakmai megújító képzés hossza maximum 30, háromszakosoknál maximum 20 óra lehet. Az, aki 20 éve nem tanította az egyik tárgyát, és most szeretné tudását korszerűsíteni, nem teheti meg megfelelő óraszámban, aki pedig a szakjai közül valamelyiket nem is kívánja tanítani, feleslegesen jár továbbképzésre. Olyan előírást el tudnánk fogadni, hogy aki nem végez az egyik szakján továbbképzést, azt nem taníthatja.
4. A felsoroltak mellett azoknak is engedélyezni kellene, hogy a teljes 120 órát a választható kínálattal teljesítsék, akik által oktatott szakokon nincs NKE-s képzési kínálat. Ilyenek különösen az egyedi engedéllyel oktató iskolák tanárai.
5. Értelmetlen, sőt káros, hogy a jelenlegi szabályozással ellentétben nem számít bele a továbbképzésekbe a 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet felsorolt kompetenciafejlesztési lehetőségek többsége, és a maradó kisszámú lehetőség is csak a választható képzési részt váltja ki. A továbbiakban tehát az olyan hatékony módszerek, mint a tapasztalati tanulás, az intézményértékelés, a szakmai rendezvényeken való részvétel – akár előadóként –, a kutatás nem vehetők igénybe, a tanárok leterheltsége és az, hogy ezekre nem engedik el őket az órákról az ezekben a tevékenységekben való részvételt lehetetlenné teszi. Ezen lehetőségek kizárásával az oktatásirányítás ellehetetleníti a szakmai egymástól tanulás, együttműködéseken alapuló tudásmegosztás lehetőségét. Az oktatás területén ennek biztosítása elemi feladat lenne.
Az NKE helyzetbe hozásán túl semmi sem indokolja, hogy a megmaradó kiváltási lehetőségek – új oklevél szerzése, szakvizsga letétele, külföldi gyakorlat – csak a választható rész kiváltására legyen alkalmas. Ha valaki pl. doktori képzésben vesz részt a saját szakján, miért kell tartalmi megújító képzést végeznie? A nyelvtanár külföldi gyakorlata miért nem szakmai képzés?
Államosítás, sokszínűség kizárása, minőség
7.§ A leghatározottabban ellenezzük, hogy az eddigiekkel ellentétben a jövőben csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem – melynek a továbbképzések rendszerének biztosításához szükséges tapasztalata és kompetenciája nem biztosított, sőt a minőségbiztosítás (akkreditáció) kötelezettsége alól is kiveszi a rendelet – és az Oktatási Hivatal szervezhet képzéseket. Ezzel számos sikeres, értékes továbbképzési lehetőség el fog tűnni, különösen, hogy a lejáró képzések megújíthatósága azonnali hatállyal megszűnik. Mindezek együttesen súlyosan veszélyeztetik a pedagógus-továbbképzések szakmai minőségét.
8.§ Minőségromláshoz vezet az akkreditációs folyamat megszűntetése. A Nemzeti Közszolgálti Egyetem úgy vezethet be minden szaktárgyi és pedagógiai kontroll nélkül képzéseket, hogy ezen a területen semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik.
Az Oktatási Hivatal képzései vonatkozásában ugyan továbbra is működik majd a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs testület, azonban csak véleményezési jogkörrel. A szabályozásban legalább annyinak szerepelnie kellene, hogy hogyan kell viszonyulnia a Hivatalnak a testület elutasító döntéséhez. A testület tagjaira vonatkozóan sincs semmilyen kitétel, a miniszter bárkit kinevezhet tagnak.
11.§ 4b) Pontos definíciót kérünk arra, mit jelent a gyakorlati képzés, amely körben középiskolai végzettség is elegendő a képzés megtartásához.
Igazgatóképzés
13.§ Nem értünk egyet a köznevelési igazgatóképzés monopolizálásával.
Nem világos, hogy mit jelent, hogy a „A pedagógus az igazgatói kinevezése előtt” vesz részt a képzésben. Ha csak annyit, hogy ez a kinevezés feltétele, akkor ezt a kitételt ki kell hagyni. Ha viszont azt jelenti, hogy csak az vehet részt, aki már kijelöltek, ez a jelenlegi jogszabályok mellett nem megvalósítható.
Miért kell a részvételhez a fenntartó jóváhagyása? A végzés után bárhol lehet valaki igazgató. Nem helyes, ha a fenntartó ennek lehetőségét személyes vagy munkaerő-gazdálkodási okból megakadályozhatja.
Finanszírozás
10.§. A Munka törvénykönyvével, uniós irányelvekkel és a Pedagógusok előmeneteléről szóló törvény rendelkezéseivel is ellentétes, ha a munkavégzéshez szükséges, kötelező továbbképzések egy részét, melyet az Oktatási Hivatal szervez, nem fizeti a munkáltató. Az eddigiekkel ellentétben nincs forrás a helyettesítésekre.
Jogalkotási problémák
17.§ A folyamatban levő engedélyezési eljárások megszűntetése véleményünk szerint visszamenőleges hatályú jogalkotás.
20.§ A 277/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet nem csak a pedagógus-továbbképzésről szól, hanem a pedagógus-szakvizsgáról is. Ha ez most hatályát veszti, hogy lesz szabályozva a szakvizsga.