Egyre-másra találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az oktatásirányítás csemegézik az adatok között, és hatalmas sikerekről számol be ott, ahol bőven van ok a szomorkodásra is. Az OECD jelentés és a közoktatási szakértői konferencia értékelése után most a számítógépes és információs műveltséget mérő ICILS-mérés hivatalos kommunikációját kell kiegészítenünk. A nyilatkozók ugyanis a jó átlagereményt méltatva most sem vesztegetnek szót arra, hogy a családi háttér szerepe a PISA méréshez hasonlóan ebben a mérésben is nálunk a legmeghatározóbb.
Az Oktatási Hivatal 2024. november 12-én tett közzé a honlapján egy tájékoztatást arról, hogy jól teljesítettek a magyar tanulók az ICILS (International Computer and Information Literacy Study) nemzetközi számítógépes és információs műveltség mérésben. A tanulók digitális kompetenciái fejlettségének mérését 2023 tavaszán 34 ország részvételével végezték el, a vizsgálat hazai lebonyolítója az Oktatási Hivatal volt.
A tájékoztatás értelmében Magyarország első alkalommal vett részt a 8. évfolyamos tanulók digitális kompetenciáit vizsgáló nemzetközi ICILS mérésben, amelyet az IEA, azaz az International Association for the Evaluation of Educational Achievement valósít meg ötévente, 2013 óta. A magyar diákok 505 pontos átlageredménye 29 ponttal szignifikánsan és jelentősen meghaladja a mérésben részt vevő országok átlagát (476 pont) – megelőzve többek között Olaszországot, Spanyolországot vagy Luxemburgot. A magyar diákok eredményét szignifikánsan csak 4 ország (két európai és két ázsiai állam) tanulói múlták felül.
Az Oktatási Hivatal elnöke az InfoRádióban azt mondta: „Így kijelenthető, hogy kiemelkedően szerepeltek a diákjaink” – olvasható a Magyar diákok a világátlag felett című cikkben.
Másként értékeli a helyzetet Lannert Judit. Egy egész évtized ment gajra? című cikkét azzal vezeti be: Míg a felmérésből „Szlovákiában azt emelték ki, hogy akkorák a különbségek a diákok között, mint a Harvard és egy harlemi iskola között, nálunk egy nagyon szerény kétoldalas jelent meg az Oktatási Hivatal oldalán azzal a kiemeléssel, hogy a magyar diákok jól teljesítettek.”
A cikk általában is lesújtó képet fest a digitális szakadékról és a digitális analfabéták magas, sőt emelkedő számáról, azonban kiemeli: a családi háttér szerepe a PISA méréshez hasonlóan ebben a mérésben is nálunk a legmeghatározóbb.
„Mindenhol nagymértékben meghatározza a szülők iskolai végzettsége és az otthoni könyvek száma az eredményeket, de sajnos magasan nálunk a legnagyobb mértékben. Átlagosan 33 pont különbség van egy diplomás és nem diplomás szülő gyerekének teljesítménye között a mintában, de nálunk ez 53 pont. (…) a legkisebb különbséget, 11 pontot Horvátország mutatta és a csehek sem állnak „csehül”.
Az Oktatási Hivatalnak csak a vezetői ilyen elégedettek az eredményekkel, a honlapon elérhető – de sehol sem kommunikált – összefoglaló és részletes beszámoló további elkeserítő adatokat tartalmaz.
„Azoknak a tanulóknak, akiknek az otthonában két vagy több számítógép is elérhető, 36 ponttal magasabb az eredményük azoknál, akiknek az otthonában kettőnél kevesebb számítógép van. Ez a különbség az összes részt vevő ország közül Magyarországon a második legmagasabb (59 pont). Hasonlóképpen azoknak a diákoknak az eredménye, akik számára a számítógép mindig elérhető volt otthon az iskolai feladatok elvégzéséhez, 41 ponttal magasabb, mint azoknak, akik számára nem mindig volt elérhető az otthoni számítógép a tanuláshoz (Magyarország: 55 pont). …A könyvek száma alapján a két csoport között az átlagos teljesítménykülönbség 48 pont… és az ománi 23 ponttól a magyarországi 73 pontig terjed.”
Lannert cikke szerint az Európai Unió egyik célkitűzése, hogy alacsony legyen a „digitális analfabéták” száma: a kettes szint alatt teljesítők aránya 15% alá csökkenjen. Ettől még meglehetősen messze vagyunk. Legjobban a csehek állnak, ahol ez az arány 28%. Nálunk 37% az arány. Görögországban 60, Romániában 74%, vagyis ezekben az országokban a fiatalok kétharmada, háromnegyede digitálisan analfabéta!
A cikkben ugyan nincs erről szó, de szinte biztos, hogy nálunk is rosszabb az arány annál, amit a felmérés mutat. Ugyanis hazánkban összesen 155 iskola 179 osztályából 3491 tanuló töltötte ki az online feladatokat. Nem tudjuk, hogy milyen alapon történt az iskolák és az iskolákban az osztályok kiválasztása – a tanulószámból az mindenesetre látszik, hogy az osztályokból sem mindenki vett részt a felmérésben.
A közelmúlt vitái kapcsán érdemes idézni a Lannert cikk egy másik megállapítását is:
„Magyarország esetén különösen kirívó, hogy milyen kevéssé használják a tanulók a számítógépet, digitális technológiát az iskolában iskolai feladatokra és mennyire nagyon megy a kütyüzés iskolán kívül jellemzően nem tanulási célból. Ez azért is elgondolkodtató, mert ez alapján nem annyira az iskolai mobilhasználatot kellene korlátozni, hanem inkább az iskolán kívüli számítógépezést, amihez minden bizonnyal nem tiltásokra, hanem arra lenne szükség, hogy a családokban a szülők és gyerekek egymás társaságában, illetve a fiatalok a barátaikkal több és tartalmasabb időt töltsenek.”