Az oktatásirányítás mellett sok szülő is úgy gondolja, hogy ha az iskolák, a tanárok és a diákok nagyobb szabadságot kapnak és csökken az iskolában töltött idő, az sok esetben a minőségi oktatás rovására megy. Ezért tartom fontosnak, amiről az alábbiakban írok.
Van egy ország, amelyik a PISA mérés szerint Európában
- első a természettudományban, második a matematikában, harmadik a szövegértésben,
- az elsők között van az angoltudásban, és
- kiugróan kevéssé függenek az eredményei a családi háttértől,
ugyanakkor
– a legkisebb az éves óraszám és az egyik legrövidebb az iskolaév, és a gyerekek csak 7 éves kortól járnak iskolába
– nincs tanfelügyelet és minősítés
– nincs kötelező tanterv, a tanárok teljes szakmai szabadságot kapnak
– nincs tankönyv; az iskolatáska legfeljebb 1,5 kg
– az iskolákat az önkormányzatok tartják fenn, működésükbe és az igazgatók kinevezésébe senki sem szól bele.
Ebben az országban – Észtországban – nem voltak jobbak a feltételek az oktatás átalakításához, mint nálunk:
– az egy főre jutó nemzeti jövedelem nagyjából annyi, mint Magyarországon
– nyelve ugyanúgy finnugor és mások által nem értett, mint a mienk
– múltja szocialista, történelme zivataros, nincs komoly polgári demokratikus hagyomány.
Érdemes megnézni erről egy angol nyelvű kis videót .
Néhány részlet az észt rendszer működéséről – és arról, hogyan juthattak el idáig:
- A Szovjetunióból való kiválás után erős elkötelezettség volt a kormányzatban és a társadalomban a gyökeres változásra minden területen – az oktatásban is.
- Az oktatási kormányzat és a szakértők között folyamatos az együttműködés; az oktatási stratégia kidolgozására 15 éven éven át tartó szakmai egyeztetés követően került sor
- a problémákat – például a tehetséggondozás gyengeségét, a szakiskolai lemorzsolódást – elismerik, és megpróbálják megoldani
- a meggyőzésre, az eredmények bemutatására nagy figyelmet fordítanak
- a cél a kreatív, együttműködő, önszabályozó és vállalkozó tanulás
- a gyerekek többsége a „körzeti” iskolába jár
- záróvizsgák vannak, közös követelményrendszerrel (bár azok szükségességéről is vita folyik), de az eljutás módja egyéni lehet
- az észt társadalom nagyfokú digitalizációja keretében az iskolai működést – adminisztrációt, tanulást, tanítást, értékelést – is digitális megoldások segítik; ezek működését/működtetését országos támogató hálózat segíti
- a tanárok alacsony fizetését pár év alatt jelentősen megnövelték, így ma az kb. kétszerese a magyarországinak
- a tankönyvszerűen felépített – akár papír alapú, akár digitális – tartalmak visszaszorulóban vannak a pedagógiai gyakorlatban, mivel a lineárisan, előre felépített tartalmak a befogadó számára nem biztosítják a „megszerzés” élményét és nem mélyítik el a kiválasztás mechanizmusának kritikai képességeit
- törekednek arra, hogy az iskolaépület egésze, a közös terek, a tantermek, az eszközök is tanulást támogassák
- az új (2020-35-ös) stratégia célkitűzése a tanári és tanulói szerepek közötti, az iskolai és a külső helyszínen való tanulás, a formális és nemformális tanulás, az iskola és az élet közötti határ oldása, valamint a személyközpontú oktatást és az egyéni tanulási utakat lehetővé tevő informatikai megoldások biztosítása
További részletek:
Az észt PISA eredmények háttere
Juhász Ágnes