Felmerült az a javaslat, hogy a tanulók Országos kompetenciamérés (OKM) során elért eredményei beszámítsanak a középiskolai felvételibe, és ennek pontszáma alapján iskolai osztályzatokat is kapjanak. A Civil Közoktatási Platform (CKP) néhány szakmai szemponttal járul hozzá a döntéshez.
Alapvető javaslatunk az, hogy az OKM eredményeinek osztályzatokká, illetve felvételi pontokká alakítását ne vezesse be az oktatásirányítás. Indokaink a következők:
- Egyetértünk azzal a már mások által megfogalmazott állítással, hogy az OKM az iskolák értékelésére létrejött rendszer, a tanulásirányítási folyamatok eredményességével és hatékonyságával van kapcsolatban, az eredményeknek a tanulók iskolai értékelésében való felhasználása funkcióidegen.
- Az OKM ugyan egy fejlett mérési eszközöket és szakmailag hiteles elméleti hátteret (modern tesztelméletet) alkalmazó mérési rendszer, azonban súlyosan jelentkezik benne az ilyen rendszerek egy kivédhetetlen problémája: rendkívül nagyok a tanulók szintjén jelentkező mérési hibák. Ezek ma kiküszöbölhetetlenek, a mérés természetéből fakadnak. Az, hogy az eredmények a tanulók sorsát befolyásolják, mérhetetlenül igazságtalan lenne.
- Az OKM-t a tanulók minden évben májusban írják, eddigre a középiskolai felvételi eljárás már régen lezárult, és a jegyek évvégi zárása is igen közel van. Ez a pontszámként való figyelembevételt lehetetlenné teszi, és az is valószínűtlen, hogy a jegyek zárásáig elkészülne a kiértékelés. Ha mégis sikerülne – a gépi feldolgozás előnyeit kihasználva – gyorsan az iskolák rendelkezésére bocsátani az eredményeket, akkor sem lenne mód a javításra olyanok számára, akik a mérési hiba nagysága miatt kerülnek indokolatlanul rossz helyzetbe. Ez elsősorban a 4., 5., 8. és 9. évfolyamok tanulóit sújtaná.
- Amennyiben a tesztírási időszakot lényegesen előbbre hoznák, az lehetetlenné tenné az évek során végzett kompetenciamérések összehasonlítását.
- Az, hogy az érdemjegyek megállapítása nem a tanár, hanem egy központi mérés eredménye lenne, tovább csökkentené a tanári autonómiát.
- A felvetett lépésekkel magas tétekkel rendelkezővé válna az OKM. A nemzetközi tapasztalatok szerint számolni kell minden ilyen helyzetben a „tesztre tanítás” „stratégiájának” jelentős tényezővé válásával, ami sok szempontból káros jelenség az oktatási rendszerekben.
- Ez a külön felkészítés éppen azt a célt teszi lehetetlenné, amire a kompetenciamérés létrejött: az iskolai pedagógiai munka eredményességének mérését, a hiányosságok láthatóvá tételét, amely kijavításukat segítheti.
- Ha egy tantermi mérésnek nagy a jelentősége, az nagyban megnöveli a csalás esélyét is, ami mind a mérések eredeti célja, mind a továbbtanulás lehetősége szempontjából nagyon káros.
- Egyetértünk más szervezetek és szakértők felvetésével: az intézkedés az esélyegyenlőtlenségek növekedésével járna. Amellett, hogy a „tesztre tanítás” a jobb szociális helyzetű tanulókkal foglalkozó iskolákban lesz erősebb, és a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező szülők az iskolán kívül is meg tudják valósítani a felkészülés segítését, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a teszteléses szituációk az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők gyermekeit erősebben frusztrálják.
- Az esélyegyenlőtlenség növelésétől függetlenül sem lehet eltekinteni attól, hogy egy ilyen nagy téttel bíró, elkerülhetetlen mérés sok tanuló számára veszélyes mentális terhet jelent; ezzel a jelenséggel már most is találkozunk a fontos, de jelenleg még elkerülhető központi felvételi kapcsán.
- Az oktatási kormányzat egy olyan időszakban vet fel egy újabb, a kvantitatív módon, osztályzatokkal való értékelés erősödését, megszilárdítását szolgáló intézkedést, amikor a világban egy ezzel ellentétes tendencia érvényesül a leginkább. A tanulók pedagógiai értékelése egyre inkább kvalitatív jellegűvé válik, az iskolából fokozatosan eltűnik a minősítő jellege, motivációs szerepe egyre inkább arra korlátozódik, hogy a belső motivációkat erősítse. Mindezekkel az elvekkel a tervezett intézkedés szembe megy.
- A szakképzésben való továbbtanulás növelésére kinyilvánított kormányzati szándék és a központi felvételi minimális ponthatárára vonatkozó ajánlás alapján reálisnak látjuk azt a veszélyt, hogy a jövőben valamilyen központi vizsga megfelelő teljesítése lesz a gimnáziumba jutás feltétele. A fentiekben a vizsgával történő mérésről elmondottak alapján messzemenően károsnak tartjuk ezt a változtatást, akár a kompetenciamérés számít ilyen vizsgának, akár a központi felvételi. (Azt, hogy a gimnáziumba jutás megnehezítését miért ellenezzük, korábban részletesen kifejtettük.)
Mindezek alapján a CKP azt javasolja, hogy
- a Belügyminisztérium állítsa le azokat a munkálatokat, amelyek az OKM eredmények érdemjegyekké, illetve pontszámmá történő átalakításával kapcsolatosak;
- dolgozzon ki a minisztérium más stratégiát annak a problémának a megoldására, hogy a tanulók nem veszik komolyan a mérést, így annak eredménye nem valódi tudásukat tükrözi; ennek részeként gondolja át, mennyiben okozza ezt a hozzáállást a mérések számának megnövelése, amely a tanításra fordítható idő csökkentésével és az informatikai eszközök lefoglalásával egyéb problémákat is okoz;
- törekedjen arra, hogy a kompetenciamérést eredeti céljának megfelelően, az iskolák pedagógiai teljesítményének megismerésére és a pedagógiai munka javításának megalapozására használják;
- ne tegyen a középiskolai felvételi során az eddigieknél nagyobb jelentőségűvé semmilyen központi vizsgát, mérést.