Kommentek a Tanítanék mozgalmat elindító Hermanos levélhez
Egyre kevesebb időm van a tanítványaimra, rengeteg problémájuk van, és szeretnék is nekik segíteni. SOS jeleket küldenek, családi gondjaik vannak, de nekem megint adminisztrálnom kell – azt, hogy adminisztrálok. Én ettől megfulladok.
A társadalom olyan problémái gyűrűznek be az iskolába, amelyekkel a mai oktatás, a mai pedagógia nem tud megbirkózni.
Az iskola ma teljesíthetetlen és elviselhetetlen – diáknak és tanárnak egyaránt.
A szülők perspektívátlanságának a gyerekek motiválatlansága a következménye. A szakközépiskolában és szakiskolában olyan mértékű a gyerekek közömbössége, fegyelmezetlensége, amivel – a még mindig poroszos – oktatás tehetetlen.
Sajnos, meg kell jegyeznem, az állami oktatásért, a tanárképzésért felelős oktatási intézmények (egyetemek) teljes mellszélességgel csatlakoztak a központi intézkedésekhez.
Szurkolok azoknak az erőknek, akik megkísérlik a jó irányú változást kivívni.
Lelkész vagyok, nem tanár, de mint hitoktató, részt veszek az intézmény életében, és látom, ahogy a mostani „reformokig” is problémákkal küzdő, mégis kielégítően működő iskolákat, különösen a falusi iskolákat hogyan lehetetlenítették el az elmúlt években.
Kívánom, hogy politikai beállítódástól függetlenül mindenki gondolja át, mihez vezet egy ilyen embertelen, a szakmára ráerőltetett, szigorú keretek közé szorított oktatási rendszer, különösen akkor, amikor a körülöttünk lévő világ ennyire gyors és dinamikus változásban van.
Negyvennyolc éves munkaviszony, 3 diploma, közel 20 publikáció. Tanulásmódszertan könyv, az alsó tagozattól a felső tagozatig, középiskolában, szakközépiskolában. Főiskolán, egyetemen, mint meghívott előadó dolgoztam, a pápai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa voltam: ezek után visszaminősítettek Pedagógus 1. kategóriába! A tanári múltam és a demokráciába vetett hitem nem engedte, hogy a portfóliós bohóckodásban részt vegyek!
A diákokon ne kísérletezzenek, minden embernek csak egyetlen gyermekkora van! Itt már a gyermekeink lelkivilága a tét!
Teljesítménykényszer, hasznosíthatatlan tudáshalmaz, teljesíthetetlen elvárások. Motiválatlan tanulási légkör. A gyerekek szorongóvá, kényszeressé válnak. Egy tudás alapú társadalomban pont ezek a rosszul berögzült viselkedésformák lesznek gyermekeink legnagyobb gátjai az érvényesülés útján, bármely területen.
Felháborító, hogy egy érzelmileg kiegyensúlyozott gyermeket lelki nyomoronccá tesz az iskola. Szorongó, gátlásokkal teli, önbizalomhiányos felnőtteket termel a rendszer. Tűrhetetlen!
Teljesen abszurd, hogy ennyire mélyreható iskolareformot ilyen rövid idő alatt be lehessen értelmesen és szakszerűen indítani. Ez politikai dilettantizmusra vall!
Ez a kormány tudatosan akarja elvenni gyermekeink jövőjét. Gondolkodni képtelen, ostoba és így könnyen irányítható embertömegeket szeretnének… Ez ellen csak egy erős közösség tud fellépni.
A tanár nevel és tanít és NEM adminisztrátor! A gyerekek kiteljesedésre és boldogságra születtek, nem napi 8 órát az iskolában töltő gépnek.
A kedves minisztériumi döntéshozók legyenek szívesek kihúzni a fejüket az uralkodó hátsó feléből és igyekezzenek megnézni, hogy mire is kellene felkészíteni a gyerekeket a lexikális tudás helyett.
Az oktatásra is tessék költeni, mert úgy fog elmenni mellettünk a többi ország tudásban, mint egy sólyom a csiga mellett (észre se vesszük).
Szabadságra, felelősségre, önállóságra és szeretetre kell nevelni. És ez csak szabad, felelős, önálló és szeretni képes tanárokkal lehetséges.
(Forrás)